Sziasztok,
Nevetni fogtok, de eszembe jutott , hogy mar mindjart itt a karacsony meg a mikulas, es en mar nagyon unnepi hangulatban vagyok:) igy arra gondoltam megosztok valete meseket a kedvenc mese konyvebol ami most mar tobb mint 20 eve meg van nekem , es majdnem minden evben elolvasom. Tudom , hogy nem szabalyos , hogy ide be meselek meseket a konyvbol de egyszeruen nem lehet mar sehol sem megkapni ezt a konyvet.Es szerintem ez a konyv olyan meseket tartalmaz amit erdelmes felolvasni a gyerekeknek. Es kitudja talan meg azt is elerem azal , hogy bemasolom ide , hog sokan keresni fogjak es talan kiadjak megint. En mar irtam a kiadonak egy par evel ezellott de soha nem kaptam valaszt :( anyway, nem torvenyt akarok megszegni , hanem szeretnek egy par meset megosztani:)
Mar elkeztem begepelni a meset amikor esszre vettem , hogy ez elso mesebol hianyzik ket oldal, ami nagyon szomoru, de nem maradtattok le semirol, ha csak onann gepelem be ahol meg van. Az elso ket oldalon csak a mikulas mesel arrol, hogy estenkent mindig valaki jatszik a jegcsapjaival kint, es mivel fel, hogy valaki le tori oket ezert utana akar jarni , hogy mi trotenik.
Na es akor inen folytatom. ( az en hibam miatt ne menjel a kedvetek az olvasastol, igerem erdemes :) )
Szoval itt az elso mese csak nektek.
Egy hajnalon iszonyu renszarvasbogesre ebredtunk.( o es felesege) Kapom a csizmamat, rohanok ki, hat tisztas szelen egy renszarvas oda van ki kotozve sajat farkanal fova egy fahoz! Ejjeli almaban tehette vele valaki - de vajon kicsoda?
Amikor aztan egy reggelre szep piros szakonk is eltunt, nem tetovaztam tovabb. Kaptam a csizmamat, budamat, premes suvegemet, elindultam a szankonyom utan. Ide-oda kanyargot az erdoben, hegynek fel es le. A tolvaj labnyomat sehogy sem birtam azonositani, olyan melyen belesuppedt a hoba. Kicsi nyom volt, pata formaju. El sem tudtam kepzelni, kie lehet? Delre messze jartam mar hazunktol. Egy tuskes faagon kis piros sal lengedezett.
- Ugyan - nezegettem -, ki jarhatott erre? S milyen kormos!
Rossz sejtelmem egyre novekedett. A nyomok csak... nem ... a felelmetes sotet Ordoglyuk-barlanghoz vezetnek?? Gyermekkorom remmeseinek szinhelyere? De Igen!
Demedten lattam, hogy egy sotet, fustolgo barlang szaja elott allok. A mesekben ez hosszu barlankurto egyenesen a pokolba az ordogok tanyajaba vezetett. Ezen masztak fel viharos ejszakakon a foldre a buzos, fustolgo krampuszok.
- Csak nem ok vittek el a szankot? Megsem mese a sok tortenet? Alig hittem a szememnek... Talan az eletem is veszelyben van?
Gondoltam, a dolognak mindenkepp a vegere jarok. (Mert latjatok, a batosagom sohasem hianyzott!) Elhuzodtama fak koze, piros budamat betapasztottam hoval, s mint nagy hasu hoember alldogaltam. Bizony a talpam egeszen odafagyott, mire beesteledett. De megerte! Mert egyszer csak a barlang felol kaparaszast, szuszogast hallotam.
Majd vihogast, lokdosodest.
- Nyiha! Ha-ha! Ide nezz, Ocsi, mi van itt!
S legnagyobb remuletemre egy fekete szors kez kezdett el tapogatni.
- Mi az, Belzi mit talaltal? Hagyjal nekem is belole!
- Hat ebbol hagyok, te szamar, mert es egy hoember! Igazi hoember? Amirol anyu meselt?
A kisebbik szoros krampusz is hozzam szaladt, hosszu farka csikot huzott a hoban. Pataja melyen besullyedt minden lepesnel.
Persze, hat ezert volt oly furcsa a labnyomuk! Forrok, mint a Pokol, s a ho gyorsan elolvas alattuk.
- Belzebub, kelek, vigyuk ot is magunkkal!
- Hova? Olyan messzire ciplejuk? Akkor re mar fel sem fersz a szankora!
- Nem baj, edes Belzikem, vigyuk ot is , sohasem volt meg hoemberem!
Most vert ki csak igazan a veritek! Ha ezek ketten megfognak, a ram tapasztott ho el fog olvadni, s kiderulok. Meg megesznek! Vagy leloknek a barlangba! Igy hat azon igyekeztem, hogy amint megloknek, oldalamra fordulva egybol elguruljak a szankoig, akkor legalabb nem olvadol el addig.
Ez a csel bevalt, mar oda is ktoztek a karampuszok a szankohoz, s rohantak , rohanta velem az ejszakaban, mint fekete fene! Orrlyukuk kitagult, forro kenes gozt lovellt. Kitoltott voros langnyelvuk jobbra-balra csapodott, ahogy nyihogva futottak az erdei osvenyen. Patajuk feker porfelhot kavart, fulem , nyakam tel lett vele. De bantam is en! Csak egyszer haza erjek!! De vajon hova visznek?
- Latod, kis Baratom, ram esteledet. Elfaradtam mar a meseirasban. De, kivancsi lennek, Te mit gondolsz , hova vittek?
Hogy kepzeled el a tortenet folytatasat? Meseld el apukadnak testvereidnek!
Nos itt van az amiko mikulas att adja az irast a TOKMANONAK aki egy ajandekot vitt a mikulasnak es megtanitja a gyerekeket is , hogy hogyan kell azt az ajandekot is elkesziteni. Tualjdonkepen , hogyan lehet egy papirbol es egy almabol kramuszt csinalni. :)
Na de itt a folytatasa a mesenek.
folytatas....
Kedves kis Baratom! Folytatom a meselest, ha nem vagy nagyon almos...
Ugye nem almodtal rosszakat az elso mese utan? Hat ne is, mert meglatod jora fordult helyzetem!
Hol is hagytam abba? _ Ugye ott, hogy hoemberkent ultem a szankon amivel a ket szoros, fustolgo krampuszom rohant, rohant az ejszaban...
Nagy meglepetesemre egyre ismerosebb videken nyargalunk. Huha! Ez mar a mi kertunk! Mar szikrat onto kemenyunket is latom! - Zokk! Nyekk! Bumm! - szaladt neki a szanko a szilvafanak, en pedig ropultem.... nagy ivben a hoba.
- Jaj, Pluto, mit csinalsz? Az hianyzik, hogy eszrevegyenek, es a zajra kijojjon az oreg Mikulas a hazabol! Akkor aztan lotte a zenelesnek!
- Bocsanat, Belzikem, csendben leszek , csak kezdjuk mar!
En meg csak fekudtem a hoban, meg sem mertem moccanni, nehogy felismerjenek. Szoval ok szktak olalkodni ejszakankent a haz korul! Ok tordeltek le a jegcsapokat! De most nem usszak meg! Megnezem, mi rosszat terveznek mara - aztan elkapom a grabancukat! S hogy mondtak, hogy neveznek engem - a Tel Birodalom fejedelmet: Mikulasnak? Na meg ilyet! Ha ezt Telia hallana! O is szeretett uj es uj neven szolitani, kedve szerint : hol Telfiunak, hoszakallu, szalfadereku kedvesemnek, neha meg Telaponak, Futykoskemnek becezett. Ha elmondom neki a "Mikulast" - biztosan rajtam marad! Tulajdonkeppen nem is rossz nev, hasonlit az emberekehez. _ Tenyleg majd ha Emberfoldon jarok, igy mutatkozom be gyerekeknek!
Ahogy meresztgetem a szemem a sotetben, latom, hogy ket kis alak odalopodzik az ablakhoz a kiomlo fenyben opalosan vilagito jegcsapokhoz.Faagakkal finoman megkoccintanak egy-egy jegycsapot. Oly halkan pendul meg a jeg, mintha kismadar szallt volna havas fenyoagrra. Suhant a hang az erdo fele, majd elhalt a fak kozott.
- Szep volt, Belzi! Most en probalok egy renszarvas sirast! - S egy vastagabb jegcsapon huzta vegig vonojat. Halkan, remegon sirt a jeg, mely hangjara folkaptak fejuket az erdo renszarvasai.
- Jo volt, Ocsi, de ebbol eleg ennyi, tudod, maskor is ki kellet korni egy szarast, anyira kozel jott, s itt bogott az ablak alatt. Majdnem lebuktunk miatta!
- Jo akkor egy kis pacsiraszot csinalok!
- Na , arra kivancsi leszek, te meg nem is lattal pacsirat! Az se tudod mi fan terem!
- Latni nem lattam, de Krampuszanyu meselt rola, en ilyennek kepzelem!
Belzi most vekony, hosszu jegcsapot keresett, s aprokat pattintot ra a faaggal. Mintha ezer madar roppent volna ki belole, szlltak a magas egre vidam, Tavaszt hozo enekukkel. Hirtelen megrazkodtak a fak, sustorogva hullt le a ho pici agaikrol, ahogy a rugyek duzzadni kezdetek.
- Jaj, Ocsi, vigyazz, ki ne tavaszodjon, mert akkor elfagy minden!
A pacsirtak elhallgattak, s a rugyek ujra teli alomba merultek.
- Valami jo teli mulatsag kellene most, valami izgalmas, mert mar nagyon fazom. Ugy kihultem, mar alig fustolgok. Nemsokara indulnunk kell hazafele.
- Tudod mit? Zeneljunk hovihart! Kezdem a szellel a hegycsucs felol, most tepazza az oreg fenyves, s most indul ... a lavina-a-a-a!
Mindketten vegigszaladtak az eresz alatt, s mint egy zilofonon, huztak vegig utojuket a jegcsasoron.
A szel felbombolt, felkapta Plutot, s neklokte a falnak.
- Segitseg, Belzi! Eltortem a jegcsapot! bombolte tul Pluto a szelvihart.
- Ne sirj, Ocsi veletlen volt, ujra ki fog noni!
- Nem akartam! Olyan szepen zeneltek nekunk!
Olyan keservesen sirtak, hogy ezt mar en sem allhattam mes szo nelkul. Feltapaszkodtam, smegfotam a karjukat.
- Ne sirjatok, en lakom ebben a hazban, s nem haragszom ratok, tudom, hogy nem akartatok rosszat!
A ket krampusz-gyerek nagyot ugrott ijedteben. Menekultek volna, de en tartottam, s csendes szoval nyugtattam oket. Addig-addig beszeltem, mig lattak, nem kell felniuk tolem.
- Gyeretek be kicsit hozzank, jo meleg tuzunknel felmlegithetitek elfagyott labatokat, forro teank helyrehozza fazos torkotokat! Telanyo is biztosan oruli fog nektek!
Az otthonos tuz emlegetese hatott, s maris csoszgva, cattogva , szuszogva, egymsst logdosve nyomultak be az ajton.
- Jo eg! Kik vagytok? - kialtott fel Telia meglepeteseben.
- Kedves vendegegket hoztam, edes Teliam, ugye fozol egy kis teat, ugy atfagytunk odakint!
Telia terult-fordult, mikozben mi eloadtuk megismerkedesunk torenetet. A krampuszok szorosan a nyilt tuzo kandallo melle ultek , kezuket, labukat beletartva a langokba. Furcsa latvany volt - de persze nekik nem art a tuz, megszoktak otthon a Pokolban. Felmelegedtek, ettek, ittak, jokedvuk kezdett visszaterni. Ugraltak, bukfenceztek, vidam szemuk szikrakat szort.
-Mit segithetek? - kapaszkodot Telia szoknyajaba Pluto, kormos ujjai nyomoat emlekul hagyva rajta.
- Mi lenne, ha segitenetek felmelegiteni a konyhat? Mindig fazom odakint.
Mar rohant is a ket parazs-szemu, s par perc mulva boldogan jelentettek: a konyha meleg, a kemence forro.
- Akkor kalacsot sutunk a kedvetekert! Szeretitek? Ettetek mar ilyet? Es forro kakaot? Langost?
- Nem, milyen az?
- O,dragaim, de jo lenne , ha maradnatok par napig! Mindent megmutatnek!
- Komolyan? Lakhatnank nalatok egy ideig? Krampuszapu biztosan elengedne, mindig orul neki ha vilagot latunk!
- Belzi, uzenjunk egy gombvillammal, hogy ne aggodjanak, s itt maradunk tavaszig!
Igy lett nekunk ket fekete , szoros-boros, aranyos krampuszunk! Berendeztunk nekik , a tuz mellett egy csodas krampuszkuckot, abban ludtak. (Nehogy almukban veletlenul meggyjtsak a guggony, teritot.)
Boldogan eltunk, s hazunkbol nem hianyzott a vidam nevetes, hancurozas.
Tel dereken uj otletem tamadt! December elejen szoktam elinduli az Emberek Birodalmaba, hogy megajandekozzam a gyerekeket. Mi lenne, ha iden krampuszaimat is magammal vinnem? Segitsegemre lehetnenek abban is , hogy elore mennek , a hazakba belopakodnanak, ajtoresek mellol, agyak alol jol ki tudnak hallgatni a gyerekek beszelgeteset attol, hogy mit szeretnenek kapni tolem. Hatha mast is , mint amit en vinni szoktam: diot, mogyorot, csokoladet?
Krampuszaimnak tetszett az otlet, boldogan keszulodte.
- Mikulas apo, ha en gyerek lennek, legjobban ilyen kucko szeretnek, mint amilyet ti csinaltatok nekunk - mondta Pluto.
- Jo - gondolkozott Belzebub -, csak nekik valami konnyebb anyagbol kellene kesziteni!
Masnapra mar keszen is allt a gyerekkucko. Sajnos ez krampuszoknak nem valo, mert konnyen elolvad. Felpakoltuk az ajandekokat a nagy teli szanra, meleg bundat huztunk befogtunk negy renszarvast - s csilingelve, enekszoval indultunk a szikrazo hoban az emberek Birodalma fel. Het nap , het ejjel vagtattunk a teli edokon at.
- Belzikem, fogod a lassabbra a szarvasokat, Tel Birodalom szelehez erkeztunk!
- Itt kezdodik az Emberek Birodalma? - Kerdezte Pluto.
- Meg nem az - mondtam a szanrol leszallva - Ugorjatok le ti is, s fogjatok kezbe a renszarvasok kantarjat, nehogy megugorjanak.
- Miert mi lesz most? Juj, de felek!
- Ne felj Ocsi, csak figyelj jol - ebben a birodalomban minden csoda megeshet, kar lenne egyet is elszalasztani!
- De ehes vagyok - gondolta Belzi - s abban a pillanatban tele lett a keze kolbasszal, sajttal.
- Ide nezzetek! - almelkodott.
- Jonnek, jonnek! - futtyogte a jegmadar.
- Je Mikulas apo, itt a madarak a mi nyelvunkon beszelnek?
- Mindenki nyelven beszelnek. Mindenki megerti - suttogtam.
- Sok dio, mogyoro! tudatta ajegmadar. S mar tele is lett a fa mokusokkal.
- Kerunk, kerunk! - makogtak. Szivesen vendegul lattuk oket.
Ettol kezdve agrol agra ugralva mutattak nekunk a legrovidebb utat, ami Mano Birodalom szivebe vezetett. Mert ott, pont a kozepen a Kerek tisztas kerek csipkebokra alatt, egy gyonyoru sarga tokben lakott a baratom , a Tokmano. Hozza igyekeztunk, mert o volt Manofold megugyesebb, legjobb szivu manoja, varazslataival, otleteivel mar sokszor kisegitett engem is.
- Titeket var, titeket var - suttogtak a genvesek.
Kozledtunk a tisztas fele. Begagott selu hegy patak keresztezte utnukat.
- Erre tovabb! - surrogtak a madarak.
- Igen de hogyan?
- Oda nezz, oda nezz - mutattak a mokusok egy arany almara.
- Tenyleg, azt kell csavarni! - jutott eszembe. Megxsavaram, s abban a pillanatban szikrazo gyemathid ivel at a folyon. Meg le sem ertunk rola, mikor megpillantottuk az elenk sieto Tokomanot. Sajat keszitesu, fabol faragott szekeren vagtatott felenk, szarvasbogarak repitettek.
- Csakhogy megjottetek! Mar nagyon vartalak! Azt is tudom, iden uj keresetek is lesz! Segitek szives, hiszen azert elek en itt a Tel es Az Emberek birodalma kozott fel uton, hogy eligzitsalak benneteket.
Krampuszaim csak neztek tatott szajjal: hat ez a Tokmano varazslo, hogy nindent tud?
- Fel is ulok melletek a szanra,induljunk maris, a gyerekek nagyon varnak! Szoval szernetek iden ujfajta ajandekokat is vinni az embereknek?
Kuckot, tarsasjatekot, bakacsfeszerelest, silecet? Meg minden mast is. amit Plutoek hallanak felfedzo utjukon? Par dolgot mar el is keszitettem nektek. De ezen kivul segithetek abban is, ogy elvezetlek benneteket az Emberek boltjaiba, ajandekaitokat igy is ki tudjatok egesziteni uj dolgokkal.
- Azt nem lehet, mi nem mehetunk fenyes nappal a boltokba , meglatnak, s kizavarnak minket! Ijedezett Belzi.
- Az igaz, csakhogy kitallaltam valamit.
- Mit? Mit, manokam?
- Hat azt , hogy eloszor elmegyunk jelmezkolcsonzobe, berelunk nektek gyerekruhat, apukruhat, s abban jarjuk be a boltokat
- Jaj, de jo, akkor a kolcsonzoben azt fogjak hinni, hogy most is helmezben vagyunk (krampusz es Mikulas jelmezben), es csak jelmezt cserelni akarunk!
Igy is tortent, a draga Tokmano terve nagyszeruen bevalt, es sok-sok gyerek orult a gyonyoru ajandekoknak.
Talan Te is kaptal valami erdekeset?
Krampuszaim nagyon elveztek az ajandekozast, megszerettek a gyerekeket. Az kerik, rajzoljatok fessetek le oket! A krampuszkepekbol rendezetek kiallitast! Orulnen, ha otthon eljatsszanatok, milyen lehetett, amikor a kramuszok beallitottak a bolba - tuzes szemukhoz, szors kezukhoz mit szoltak az emberek? Volt e ijedseg? Hogy baratkoztak ossze a gyerekekkel?
Es akor itt megint Tokmano megtanitja a gyerekeknek , hogy hogyan kell kezen fogo krampuszokat csinalni papirbol:)
Itt van vege az elso mesenek. A kovetkezo mese arrol szol hogy Mikulasnak miert is kellet lanya valtoznia:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése